Börtönmissziós beszámoló

Szuper jó, élménydús volt a wuppertali börtönmisszió. De hogy kerültem ide a kórusba?
Egyetlen magyarként jelentkeztem idén. A munkahelyemen tudni kell, hogy így május környékén elmenni szabadságra csak nagyon indokolt esetben lehet. Rendes szabit nem is kaptam, de 2 napig helyettesítettek. 
Hétfőn és kedden együtt énekelhettem a kórussal. Nagyon nyitott, lelkes, befogadó és bátorító volt a közösség felém. Érezhetően örültek nekem, és én is ujjongtam belül. Magyarként segíteni is tudtam nekik.
Két évvel ezelőtt, amikor hallottam a szolgálatukat az Ó-utcában, mélyen megszólított Isten. Miért ne tudnék én is csatlakozni? Már mióta imádkozom azért, hogy valami módon többet beszéljek németül. Hallgatva őket megkedveltem a csapatot. Ott ültem és reménykedtem, hogy hátha lehet hozzájuk társulni valami módon... És igen, így lett.
A végén elhangzott a részükről, hogy 2 év múlva 5 magyarnak hely van a buszban!! Ez most is így van. Nem is kell, hogy jól tudj németül - ha Isten indít téged belül, hogy énekelj vagy hogy elmondd a börtönben lévő embereknek honnan hozott téged Isten, min vitt keresztül.. Vagy ha a misszió mellett szívesen beszélgetsz németül/angolul, 2 év múlva újra lesz lehetőség.
Én nagyon szeretek németül beszélni, hiányzik is a mindennapjaimból. Istenre bíztam, hogy ha még nincsen bátorságom meglépni, hogy kimenjek Németországba, akkor küldjön embereket. Szeretek új embereket megismerni - Isten kimunkálta bennem, hogy ne legyen bennem
gát egy-egy ismeretlen embert megszólítani. És olyan jó, hogy a nyelv nem akadály!
Kozma-úti börtönben, váci református gyülekezetben, Állampusztán, Mélykúton.. főleg férfi börtönökben voltunk, illetve egy női fegyházban. Ez utóbbi női börtönmissziós alkalom érintett meg a legjobban. A szemléltetett igehirdetés, a közös énekek, játék...  A végén még èn is osztogattam könyveket, megszólíthattam őket magyarul. Az alkalom végén kiderült, hogy már van ott 11 nő, akik megtértek és kapcsolatuk van Istennel. Elkérték a füzetemet is.
Az intenzív börtönlátogatós hét után a szombatot még együtt töltöttük: sokat játszottunk, röplabdáztunk, énekeltünk, közösségben voltunk egymással illetve beszélgettünk, német gyerekénekeket is megismerhettem (jól jön a munkámban!). Készítettem mindenkinek egy magyar igés kártyát, az igehelyet németül írtam rá. 
Nagyon hálás vagyok értük, ezért a pár napért. Visszatekintve pár hét távlatából: tartjuk a kapcsolatot a német testvérekkkel és nagy öröm számomra, hogy nyáron közelebbről is megismerhetem őket, egy hétre Wuppertalba kaptam meghívást.  Kíváncsi vagyok, szeretnék az ottani missziós munkába is belekóstolni, ha lesz rá lehetőség.
Köszönöm
Beke Anna